Kényelmesnek hangzik elhelyezkedni egy cégnél alkalmazottként, ahol bejelentenek, rendesen kapja az ember a fizetését minden hónapban, ami fix, kiszámítható összeg, és ezért „csak” a napi 8 (vagy 9-10) óráját kell ledolgoznia. Csakhogy az előnyei mellett ennek az életformának megvannak a hátrányai is: kötöttség, behatárolt fizetési lehetőségek, másoktól függés, fix időkeretek közé szorítás, és adott esetben nem is feltétlenül azzal foglalkozik az ember, amiben igazán jó, ami igazán érdekli.
Katásnak, egyéni vállalkozónak lenni kissé veszélyesen hangzik. Hiszen nincs hátország, nincs ott az ember mögött egy valaki más által már létrehozott, fix munkahely, ami biztosítja a megélhetést, ami mindig kiszámíthatóan utalja azt a fix fizetést. Ha egyéni vállalkozó valaki, akkor bizony a saját lábára kell állnia. Cserébe viszont foglalkozhat azzal, amihez igazán ért, amiben jó, amit szeret, csak rajta múlik, milyen magasra jut, mennyi bevételt képes összeszedni, és ami még fontosabb: bizonyos mértékben a maga ura, maga osztja be az idejét.
Mennyire biztos a biztos?
Igaz, nincs hátország, és ez ijesztő. De gondoljunk csak bele, a biztosnak hitt munkahely vajon mennyire biztos? Hányszor hallhattunk már olyan esetről, amikor egyik napról a másikra váltak meg valakitől a munkahelyén, különösebb ok nélkül? Csak mert leépítés van, átszervezés zajlik a cégnél, megszűnik a pozíció, lenne más a helyére stb. Az a biztos bástya sokszor mégsem olyan biztos, mint amilyennek hisszük, és talán még rosszabb, ha így rántják ki alólunk a talajt, mintha eleve úgy gondolkodnánk, hogy benne van a pakliban.
Az biztos, hogy ha egyéni vállalkozó az ember, kirúgni nem fogja senki. Elképzelhető, hogy nem úgy megy, ahogyan vártuk, de ilyenkor még mindig megvan az esély arra, hogy irányt váltsunk, más módszerekkel próbálkozzunk felpörgetni az üzletet. És ha ez sikerül, akkor tényleg a magunk urai leszünk, nem függünk a főnökünktől, a mások által létrehozott munkahelytől, hiszen létrehoztunk egyet magunknak, a saját igényeink szerint, a saját életünkhöz igazodva.
Nem megy rá a gatyánk
A saját vállalkozás alapítása ellen az egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy drága befektetés, és nagyon sokára térül meg. Nos, ilyen is van, de ez korántsem törvényszerű. A Katás rendszer éppen abban nyújt segítséget, hogy a kezdeti költségek minimálisak legyenek. Ha 8 millió Ft alatt marad az éves bevétel, akkor nem kell foglalkozni az áfával, és alanyi adómentesek is vagyunk (2019-től pedig 12 millió 😊). Az összes költség az az 50 000 (vagy 75 000) forint havonta, ami a katával jár. Sem több, sem kevesebb.
Elindulni tehát kiválóan lehet Katás vállalkozóként, később pedig úgyis látjuk, merre tartunk, és ha az éves bevétel indokolja, el lehet rajta gondolkodni, hogy mire lenne érdemes váltani.
Ha tehát van egy jó ötletünk, amiben meglátjuk a lehetőséget, jók vagyunk valamiben, amire van kereslet, érdemes lehet tenni egy próbát a Katával, mert az is lehet, hogy tényleg valami olyasmit építünk fel, aminek köszönhetően egész életünkben nem lesz többé problémánk azzal, hogy hol dolgozzunk. Nem rizikómentes, de nem is olyan őrülten veszélyes, mint elsőre gondolnánk – és kockázat nélkül mégsem hullhat a siker az ölünkbe, nem igaz?
